|
2016-08-08 19:16:18, hétfő
|
| |
| |
Prédikátor 1. fejezet
Link
1Az egybegyűjtőnek, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai:2,,A legnagyobb hiábavalóság!mondta az egybegyűjtő.A legnagyobb hiábavalóság!Minden hiábavalóság!"3Mi haszna van az embernek minden fáradságos munkájából, amit fáradsággal végez a nap alatt?4Egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön, de a föld időtlen időkön át fennmarad.5A nap is felkel ragyogva, majd lenyugszik, és sietve megy helyére, ahol majd ismét felkel ragyogva.6A szél dél felé halad, majd körbemegy észak felé. Körbe-körbe jár szüntelen, s a maga körforgásához a szél visszatér.7Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak.8Minden dolog fárasztó;senki sem tud beszélni arról.A szem nem telik be a látvánnyal, és a fül sem telik el a hallanivalóval.9Ami már volt, az lesz, és amit már megtettek, azt fogják újra tenni, úgyhogy nincs semmi új a nap alatt.10Létezik-e olyasmi, amiről valaki azt mondhatná:,,Nézd!Ez új! Már létezett korábban időtlen időkön át;ami megvan, az már volt mielőttünk.11Nincs emlék az egykori emberekről, és nem lesz azokról sem, akik később élnek.Azokról sem lesz emlék, akik még később élnek majd.12Én, az egybegyűjtő, Izrael királya lettem Jeruzsálemben.13Szívemet a bölcsesség keresésére és megvizsgálására adtam mindabban, ami történik az ég alatt:ez bajokkal járó elfoglaltság, amelyet Isten adott az emberek fiainak, hogy ezzel foglalatoskodjanak.14Láttam mindazt, amit véghezvittek a nap alatt, és íme, minden hiábavalóság és szélkergetés.15Ami elgörbült, az ki nem egyenesíthető, és ami nincs, az meg nem számolható.16Beszéltem én a szívemmel ezt mondva:,,Íme, igencsak gyarapodtam bölcsességben, sokkal inkább, mint bárki más, ki előttem volt Jeruzsálemben, és szívem bőven látott bölcsességet és ismeretet."17Szívemet a bölcsesség megismerésére és az őrültség megismerésére adtam, és megismertem a bolondságot, ami ugyancsak szélkergetés.18Hisz ahol bőven van bölcsesség, ott bőven van bosszankodás is, úgyhogy aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a fájdalmat is.
2. fejezet
1Azt mondtam magamnak a szívemben:,,Na, gyerünk, hadd örvendezzek, és hadd lássak jót!"Íme, ez is hiábavalóság volt.2Azt mondtam a nevetésre,,Esztelenség!",és az örvendezésre:,,Mi haszna?"3Szívemmel vizsgálódtam, felvidítva testemet borral de közben szívemet bölcsességgel vezettem,hogy ragaszkodjam a bolondsághoz, míg meg nem látom, mi jó van az emberek fiainak abban, amit tesznek az ég alatt életük napjainak számához mérten.4Nagyobb munkákba fogtam:Házakat építettem magamnak, és szőlőket ültettem magamnak.5Kerteket és ligeteket hoztam létre magamnak, s mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük.6Készítettem magamnak tavakat, hogy öntözzem velük az erdőt, melyben fák sarjadnak.7Szereztem szolgákat és szolgálólányokat, és háznépemnek születtek fiai. Ezenkívül sok jószágom, marhám és nyájam volt, több, mint azoknak, akik előttem voltak Jeruzsálemben.8Gyűjtöttem ezüstöt és aranyat is magamnak, királyokra és tartományokra jellemző vagyont.Szereztem magamnak férfi énekeseket és női énekeseket, valamint az emberek fiainak gyönyörűségeit:asszonyt, sőt asszonyokat.9Naggyá lettem, és gyarapodtam;sokkal inkább, mint akik előttem voltak Jeruzsálemben.Emellett bölcsességem is megmaradt nekem.10Amire csak szemem vágyott, nem tagadtam meg tőle.Nem tartóztattam meg szívemet semmiféle örömtől sem, szívem ugyanis örült minden fáradságos munkámnak, és ez volt az én részem minden fáradságos munkámból.11Én pedig kezem valamennyi műve felé fordultam, és a fáradságos munka felé, melyet fáradsággal elvégeztem, és íme, minden hiábavalóság volt, és szélkergetés, és semmi haszna nem volt a nap alatt.12Majd tekintetemet a bölcsességre, őrültségre és bolondságra fordítottam;mert mit is tehet a földi ember, aki a király után következik?Azt, amit az emberek már korábban is tettek.13És én azt láttam, hogy nagyobb haszna van a bölcsességnek, mint a bolondságnak, mint ahogy nagyobb haszna van a világosságnak is, mint a sötétségnek.14A bölcsnek szeme a fejében van, az ostoba azonban teljes sötétségben jár.Én pedig megtudtam, hogy egyenlő végük lesz mindnyájuknak.15Azt mondtam én a szívemben,,Ugyanolyan végem lesz bizony nekem is, mint az ostobának."Miért lettem én akkor oly nagyon bölcs?!És azt mondtam szívemben:,,Ez is hiábavalóság."16Mert a bölcsre éppoly kevéssé emlékeznek időtlen időkön át, mint az ostobára.Az eljövendő napokban bizony mindenkit elfelednek.Hogy hal meg hát a bölcs?Az ostobával együtt.17És gyűlöltem az életet, mert a munka, melyet a nap alatt véghezvittek, szerintem bajokkal teljes volt, hisz minden csak hiábavalóság és szélkergetés.18Én bizony gyűlöltem minden fáradságos munkámat amelyet fáradsággal véghezvittem a nap alatt,hogy olyan emberre hagyom, aki utánam következik.19Ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? Mégis uralkodik majd minden fáradsággal létrehozott munkám felett, melyet fáradsággal véghezvittem, és amelyben bölcsnek bizonyultam a nap alatt. Ez is hiábavalóság.20Majd odafordultam, hogy átengedjem szívemet a kétségbeesésnek mindama fáradságos munka miatt, amelyet fáradsággal végeztem a nap alatt.21Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, ismerettel és hozzáértéssel végezte fáradságos munkáját, de olyan embernek adatik majd az ő része, aki nem fáradozott azzal.Ez is hiábavalóság és nagy baj.22Mert mi jut az embernek minden fáradságos munkájából, és szívének törekvéseiből, melyekkel fáradozik a nap alatt?23Hisz élete minden napján foglalatossága csak fájdalmat és bosszankodást jelent, és szíve még éjjel sem tér nyugodni. Ez is csak hiábavalóság.24Nincs jobb az embernek, mint hogy egyen, igyon és élvezze az ő lelke a fáradságos munkájából fakadó jót. Láttam én azt is, hogy ez az igaz Isten kezéből van.25Hisz ki eszik és iszik jobban, mint én?26Mert annak az embernek, aki jó előtte, bölcsességet, ismeretet és örömet adott, a bűnösnek azonban elfoglaltságot adott a gyűjtésre és az egybehordásra, hogy majd annak adja, aki jó az igaz Isten előtt. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.
3. fejezet
1Mert mindennek meghatározott ideje van, ideje van mindennek az ég alatt:2ideje a születésnek, és ideje a halálnak;ideje az ültetésnek, és ideje az elültetett kiszaggatásának;3ideje az ölésnek, és ideje a gyógyításnak;ideje a rombolásnak, és ideje az építésnek;4ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek;ideje a jajveszékelésnek, és ideje a szökdelésnek;5ideje a kövek eldobásának, és ideje a kövek összehordásának;ideje az ölelésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;6ideje a keresésnek, és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett;ideje a megőrzésnek, és ideje az elvetésnek;7ideje a szaggatásnak, és ideje az összevarrásnak;ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak;8ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;ideje a háborúnak, és ideje a békének.9Mi haszna van a munkásnak abból, amin fáradozik?10Láttam azokat az elfoglaltságokat, amelyeket Isten adott az emberek fiainak, hogy azokkal foglalatoskodjanak.11Mindent szépen a maga idejében elkészített.Még az időtlen időket is az emberek szívébe adta, hogy fel ne foghassák a munkát, melyet az igaz Isten végzett kezdettől fogva mindvégig.12Rájöttem, hogy nincs jobb, mint hogy örvendezzenek, és jót tegyenek életükben;13és hogy minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez.14Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, megmarad időtlen időkig.Nincs mit hozzátenni ahhoz, és nincs mit elvenni belőle;az igaz Isten teszi ezt, hogy az emberek féljék őt.15Ami megtörtént, az már megtörtént, és ami lesz, az is már volt;és maga az igaz Isten keresi az üldözöttet.16Továbbá láttam a nap alatt a jog helyét, ahol gonoszság volt, és az igazságosság helyét, ahol gonoszság volt.17Azt mondtam a szívemben:,,Az igaz Isten megítéli mind az igazat, mind a gonoszt, mert ideje van nála minden dolognak és minden cselekedetnek."18Azt mondtam én a szívemben az emberek fiairól, hogy az igaz Isten különválasztja őket, hogy meglássák, ők maguk is az állatokhoz hasonlók.19Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is;egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság.20Mindegyik egy helyre megy;mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza.21Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?22Láttam én, nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen a munkáiban, ugyanis ez az ő része;mert ki hozza őt elő, hogy meglássa, mi lesz őutána?
4. fejezet
1Majd gondolatban visszatértem, hogy lássam mind az elnyomást, melyet a nap alatt véghezvisznek, és íme:az elnyomottak könnyei, s nincs vigasztalójuk;elnyomóik oldalán van a hatalom, ezért nincs vigasztalójuk.2Boldogabbnak mondtam a halottakat, akik már meghaltak, mint az élőket, akik még életben vannak.3De mindkettőjüknél jobb annak, aki még meg sem lett, aki még nem látta a bajokkal járó tetteket, melyeket véghezvisznek a nap alatt.4És láttam, hogy minden fáradságos munka és mindenféle ügyes cselekedet az egymással való versengést jelenti;ez is hiábavalóság és szélkergetés.5Az ostoba összekulcsolja kezét, és a saját testét emészti.6Jobb egy maroknyi pihenés, mint kétmaroknyi fáradságos munka és a szélkergetés.7Majd gondolatban visszatértem, hogy lássam a hiábavalóságot a nap alatt:8Van olyan, aki mellett nincs másik;fia vagy fivére sincs, de nincs vége minden fáradságos munkájának. És szemei nem elégszenek meg a gazdagsággal:,,Ugyan kiért fáradozom, és vonom meg lelkemtől a jót?"Ez is hiábavalóság, és bajokkal járó elfoglaltság.9Jobb kettőnek, mint egynek, mert jó jutalmuk van fáradságos munkájukból.10Mert ha az egyik elesik, a másik fel tudja emelni társát. De mi lesz az egyedülállóval, aki ha elesik, nincs mellette más, hogy felemelje?11És ha ketten együtt fekszenek, megmelegszenek;de hogyan melegedhetne meg, aki egyedül van?12Ha valaki le tudná is győzni az egyedül levőt, ketten ellene állhatnak annak. A hármas kötelet nem lehet egyhamar szétszakítani.13Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek, mint a vén, de ostoba király, aki nem ismeri el többé, hogy figyelmeztetésre szorul.14Mert az a börtönből került ki, hogy király legyen, pedig emennek a királyságában szegénynek született.15Láttam minden élőt, kik a nap alatt járnak, hogyan megy sora a gyermeknek, aki második, aki a másik helyébe lép.16Nincs vége mindama népnek, mindazoknak, akik előtt állt;de akik utána jönnek, azok sem örülnek neki, hisz ez is hiábavalóság és szélkergetés.
5. fejezet
1Ügyelj a járásodra, ha az igaz Isten házába mész;jobb, ha valaki azért közeledik, hogy halljon valamit, mintha áldozna bolondok módjára, mivel azok nincsenek tudatában annak, hogy rosszat tesznek.2Ne hirtelenkedj száddal, és szíved ne siessen szólni az igaz Isten előtt.Mert az igaz Isten az egekben van, te pedig a földön.Ezért legyél kevés beszédű.3Hisz álom jön a sok foglalatosság miatt, és bolond beszéd a szavak sokasága miatt.4Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd megadni, mert senki sem leli gyönyörűségét az ostobákban.Amit fogadsz, azt add is meg.5Jobb, ha nem fogadsz, mintha fogadsz, és nem teljesíted.6Ne hagyd, hogy szád bűnbe vigye testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy ez tévedés volt.Miért gerjedjen haragra az igaz Isten beszéded miatt, és tegye tönkre kezed munkáját?7Hisz a sok foglalatosság miatt álmok jönnek, és amiatt bőven vannak hiábavalóságok meg szavak is.Ezért féld az igaz Istent.8Ha látod, hogy elnyomják a szegényt, és hogy erőszakkal elferdítik az ítéletet és az igazságosságot a tartományban, ne csodálkozz azon, mert figyel az, aki fölötte áll a magas rangúnak, és vannak, akik fölöttük állnak.9A föld haszna mindannyiuk között van;a királyt is szolgálják, megművelve a földet.10Az ezüstöt szerető ember nem elégszik meg az ezüsttel, sem a vagyont szerető a jövedelemmel.Ez is hiábavalóság.11Ha megszaporodnak a javak, felemésztőik is sokan lesznek.S mi haszna van ezekből tulajdonosuknak, hacsak nem az, hogy nézze szemeivel?12Édes az álma annak, aki szolgál, akár keveset eszik, akár sokat;a gazdagot viszont bősége nem engedi aludni.13Van nagy szerencsétlenség, melyet láttam a nap alatt:a tartogatott gazdagság, mely tulajdonosának szerencsétlenségére lesz.14És ez a gazdagság elveszett valamilyen bajokkal járó foglalatosság miatt, annak az embernek pedig fia születik, amikor már semmi sincs a kezében.15Amint kijött az ember anyjának méhéből, mezítelen megy majd el újra, úgy, ahogyan jött;semmit sem vihet magával fáradságos munkájáért, amit kezében elvihetne.16Ez is nagy szerencsétlenség:amint jött, úgy is megy el az ember;és mi haszna van annak, aki a szélnek fáradozik?17Minden napján sötétségben eszik, sok bosszankodással, betegen és háborogva.18Íme, a legjobb, amit láttam, s ami szép, hogy egyen, igyon az ember, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót, amin fáradozik a nap alatt élete napjainak száma szerint, melyet az igaz Isten adott neki, mert ez az ő része.19Ezenkívül amely embernek az igaz Isten gazdagságot és anyagi javakat adott, azt arra is képessé tette, hogy egyen abból, kivegye a részét, és örvendezzen fáradságos munkájának. Ez Isten ajándéka.20Mert nem sokszor emlékezik életének napjaira, hisz az igaz Isten lefoglalja őt szívének örömével. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Prédikátor/ Ószövetség |
|
|
|
Címkék: figyelmeztetésre, jajveszékelésnek, szerencsétlenség, szolgálólányokat, elfoglaltságokat, összehordásának, tulajdonosuknak, megvizsgálására, mindkettőjüknél, kiszaggatásának, kétségbeesésnek, bosszankodással, összevarrásnak, megmelegszenek, elfoglaltságot, összekulcsolja, gyönyörűségeit, mindegyiküknek, egyedülállóval, megszaporodnak, igazságosságot, tulajdonosának, egybegyűjtőnek, hiábavalóságot, különválasztja, hiábavalóságok, foglalatossága, hallanivalóval, tartózkodásnak, jeruzsálemben, meghatározott, tartományokra, megismerésére, foglalatosság, törekvéseiből, bölcsességben, legnagyobb hiábavalóság, embernek minden, másik nemzedék, föld időtlen, maga körforgásához, szél visszatér, tengerbe folyik, tenger mégsem, téli patakok, egykori emberekről, bölcsesség keresésére, emberek fiainak, bölcsesség megismerésére, őrültség megismerésére, fáradságos munka, földi ember,
|
|
Offline
